Ide azokat az apró mindennapi dolgait gyűjtöm össze, amiket nagyon szeretek benne és amikről nem szeretnék megfeledkezni:
- Akármilyen rossz kedvem van ő mindig meg tud nevettetni.
- Ha csak 5 percre megyek is el otthonról úgy szalad elém, mikor megjövök mintha egy hete nem látott volna.
- Ha álmos, vagy beteg úgy kucorodik az ölünkbe, mint egy elárvult kisgyerek.
- Ha azt akarja, hogy foglalkozzunk vele, horcibálja utánunk a játékait vagy ellopja az egyik ruhadarabunkat, hogy kergessük.
- Mielőtt elalszik 5-6-szor kinyújtja a nyelvecskéje hegyét.
- Pár perccel azután, hogy megérkezek, felkapja a préselt csontját és addig hozza utánam amíg le nem ülök pár percre a nappaliba és nézem ahogy ő kb. 1 méterre tőlem boldogan rágcsálja a csontot.
- Csak nekünk fekszik hanyatt, hogy simogassuk a pocakját és amint otthagyjuk azonnal visszafordul hasra.
- A számára fontos szavakat és azok összes szinonimáját ismeri.
- Tudja mikor beszélünk róla és az összes becenevére hallgat pedig nagyon sok van.
- Mindenhova követ minket a lakásban, mindenhez asszisztál amit csinálunk.
- Reggel kb.10 perccel munkába indulás előtt abbahagyja a követést, befekszik egy fotelba vagy a kanapé párnák közé és bánatosan pislog.
- Ha nagyon izgatottá válik játék közben maga alá húzza a farkát és tiszta erejéből spudrizik körbe-körbe mint egy kis nyuszi.
- A farkincája a hangulatmérője, ha bánatosan lefele kókad, akkor valami nem okés, ellenben ha szépen kunkorodik a hátán akkor minden a legnagyobb rendben.
- Mikor főzünk ráül a lábunkra és onnan tekintget felfele a konyhapult irányába.
