Elvis már picinek is folyton a lábunknál téblábolt, ezért többnyire csoszogva közlekedtünk a lakásban, hogy nehogy véletlenül rálépjünk. Nem igazán volt kutyaszerű, de szerintem eszméletlen aranyos volt, olyan kicsi volt, hogy elfért a tenyerünkben, kis pálcika lábai voltak, vékonyka farkincája, nagy kerek pocakja és két óriási gülü szeme, mint egy kaméleonnak. A napjai nem túl változatosan, de nagyon vidáman teltek, nagyokat szuszózott, többnyire a melegítő felsőmbe kuckózta be magát, ébredés után kicsit játszott, evett, majd újra elálmosodott. Nagyon szerettem ezt a rövidke időszakot, ha kicsi kutyát látok mindig nosztalgiázva gondolok vissza rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése