A "nagykutyások" szerint természetesen ez nem kutya, aki viszont nem szereti a kutyákat az a mopszokat sem szereti, szóval akkor mégiscsak kutya... Egy ismerősöm szerint azért fél tőle a gyereke mert a mesékben így szokott kinézni a gonosz... Számomra viszont ő pont a furcsaságai miatt a legszebb és legnagyszerűbb kis lény a világon...

Ici-pici Alien

Elvis már picinek is folyton a lábunknál téblábolt, ezért többnyire csoszogva közlekedtünk a lakásban, hogy nehogy véletlenül rálépjünk. Nem igazán volt kutyaszerű, de szerintem eszméletlen aranyos volt, olyan kicsi volt, hogy elfért a tenyerünkben, kis pálcika lábai voltak, vékonyka farkincája, nagy kerek pocakja és két óriási gülü szeme, mint egy kaméleonnak. A napjai nem túl változatosan, de nagyon vidáman teltek, nagyokat szuszózott, többnyire a melegítő felsőmbe kuckózta be magát, ébredés után kicsit játszott, evett, majd újra elálmosodott. Nagyon szerettem ezt a rövidke időszakot, ha kicsi kutyát látok mindig nosztalgiázva gondolok vissza rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése